A... története...

Mivel a képek számára fenntartott tárhely betelt, itt folytatódunk:

http://www.astory.freeblog.hu

A…-nak ma is tartalmas napja volt. Gyönyörű, meleg idő volt, így a délelőttöt a szuperjátszótéren töltöttük hármasban. Ilyenkor hétvégén nagyon sok ismeretlen és nagyobb gyerek van kint, az ismerősök közül csak Annával és három egyévessel találkoztunk. Ez viszont nagyon kedvezett az eddig mellőzött Annának, mert most A… végre vele játszott, szaladgált, mászókázni hívta, sőt, meg is ölelte. Közben egy hétéves forma kislány is csatlakozott hozzájuk, és nagyon aranyosan játszott velük. A… meg utánozni próbálta, és így végigmászott az egész mászókán, a köteleken is, amelyekkel eddig meg sem próbálkozott. Most először vittük ki magunkkal a biciklit, úgyhogy hazamenetel előtt A…-t a pedálozásra tanítgattam. Először szokás szerint előre-hátra akart tekerni, aztán egyszer csak ráérzett és elindult vele Laci felé. Nagyon ügyesen tekert, és ragyogott a siker ízétől.

Délután mentünk egy kört Lacival, legalább neki is jobban telt a munkaidő. Kicsit én is lusta voltam, de A… is rengeteget futkározott és tornázott délelőtt, talán neki is elég volt mára egy játszóterezés.

A… ma megint meglepett egy érdekes rajzzal, amivel a megfigyelőképességét bizonyítja. Autópályát csinált a kisautóinak (az alsó íven a szaggatott vonalakat Laci rajzolta, a többi A… műve). Alárajzolom azt az autópályát, amit párszor én rajzoltam A…-nak, szerintem nagyon hasonlít. Illetve azt az „A” betűt, ami nagyon jellegzetes a kézírásomban (tizenéves koromban felvettem egy túldíszítő írást, de szerencsére leszoktam róla – viszont egyes nagybetűket a mai napig így írok). Sosem tanítottam, mutattam A…-nak, hiszen nem is érdeklődik az írás iránt, de persze elégszer láthatta tőlem. A jobb alsó sarok három próbálkozása nem hasonlít erre kísértetiesen?

A… egész jól elszórakozott közel egy órán keresztül egy műanyag tégelynyi gomb ki-bepakolgatásával.

Ha van házimunka, amelyhez a tehetségem a nulla felé közelít, az a varrás. Nekem egy gombvarrás is komoly kihívást jelent. Nemhogy négyé, amelyből három anyagostul kiszakadt patent pótlása. Szóval az eredmény: egy szőrén-szálán eltűnt tű, több összecsomósodott cérnadarab és egy színével lefelé felvarrt gomb (utána tűnt fel, hogy nem egyforma a két oldala). Zsolt, ne röhögj!

A délelőttöt a Westendben töltöttük hármasban. Találkoztunk egy kedves internetes anyukával, akitől vettünk egy jó állapotú, használt szandált 1.000 Ft-ért. Aztán kicsit csavarogtunk, pizzát ebédeltünk. A legjobb napra szerveztük, mert csöpögött az eső. A… különösen az oda-vissza combinózást élvezte, mert ott az ablakban ülhet. Hazafelé a buszon félúton szétváltunk, Laci elment dolgozni, mi meg haza.

A délutánt itt töltöttük, vonatozással, kisautó tologatással gombvarrással.

A… tegnap délután négyig aludt, és megette az összes előző napról maradt karalábélevest rengeteg levesgolyóval. A hónap utolsó keddje volt, úgyhogy utána felöltöztünk és elmentünk a Mózeskosár Egyesületbe. Most kötetlen beszélgetés volt és A… is nagyon jól érezte magát, kicsit talán zajosak is voltak egy hasonkorú kisfiúval, P…-val. P… kapcsán szóba került az agresszió, verekedés, ami épp minket is érintett. A szakemberek szerint ki kell vonni a közösségből a gyereket, hogy megszűnjön a lehetőség, kiváltó ok is. Hát nem tudom. Úgy érzem A…-nál ezek a megnyilvánulások nem rosszindulatúak, inkább próbálkozások, „kísérletek” és tegnap délelőtt egyértelműen a fáradtság számlájára lehetett írni. Közben annyira társasági ember, és általában kifejezetten kedves, hogy szívtelenség lenne ezért elkerülni a játszóteret, a barátait. Mondjuk az este folyamán tapasztaltuk, hogy A… és P… viselkedése azért nem mérhető egymáshoz, amikor kergetőztek, és P… meglehetősen durván kezdte el cibálni A… ruháját, majd fellökte, aztán az egyik felnőtt hajába akaszkodott, hogy kibogozni is alig lehetett. Egy kicsit engem az is zavart, hogy P… erősen köhögött és be volt rekedve. Nekem eszembe nem jutna betegen elvinni más gyerekek közé, ahová nem muszáj. Csak reménykedhettem benne, hogy A… nem kapott el tőle valamit.

Hazafelé A…val elgyalogoltunk a Blaháig, közben megcsodáltuk a kivilágított Zsinagógát. A...-nak nagyon tetszettek a járdába épített lámpák, ott több kört is futott. Persze fél úton elfáradt és cipelhettem, de így pont elértük Lacit, és vele tudtunk buszozni. Fél kilenc után értünk haza, szóval jó hosszú napunk volt.

Ma délelőtt Laci is kijött velünk a játszótérre. Nagyon kellemes idő volt. Kint volt két óvodás csoport, és tízből nyolc gyereknek folyt az orra, köhögött. Egyik gyereknek szemmel láthatólag az ágyban lett volna a helye, egy másiknak szemgyulladása volt. Úgyhogy szóvá is tettük hárman anyukák ezt az óvónéniknek, hogy miért is kell kihozni az egészséges kicsik közé őket, holott az óvodának is van udvara. Ezen jól össze is vesztünk velük. (Más kérdés, hogy a délelőtt hallgatólagosan a legkisebbek ideje, ilyenkor játszhatnak nyugodtan anélkül, hogy a nagyok fellökdösnék, labdával fejbetalálnák vagy a mászókáról lelöknék őket.) Kicsit tartok már a bölcsödétől, óvodától, ha ilyen felelőtlen, nemtörődöm felnőttek fognak A…-val foglalkozni. Remélem, hogy ezek csak kirívó esetek, de az biztos, hogy egyik óvónéni mellett a csúszdáról esett fejre az egyik gyerek, a másik kint dohányzott. Mit lehet ilyenkor tenni, kinek lehet szóvá tenni? Ebbe az óvodába mindenesetre biztos nem fogunk beiratkozni.

Ragyogó az idő, tele van a játszótér. A… pedig akkor a legboldogabb, ha ott vannak a kis barátai: Lilla, Márk, Bogi. Puszival fogadta őket, ment a nagy motorozás, szaladgálás. Közben én nagyon sajnáltam a kis Annát, aki folyton A… után vágyakozik és mászkál, de a fiúk nem vették be a „motoros bandába”, ahogyan Lillát meg Bogit. Anna olyan igazi kislány: kedves, kicsi, törékeny, mosolygós.

Szerintem túl sokáig maradtunk (háromnegyed egyig), mert A…-ba az utolsó húsz percben már az ördög bújt. Lillával kocogtatták kövekkel a mászóka rudat. Először véletlenül A… megütötte Lilla kezét. Aztán direkt arcon legyintette. Rászóltam, teljes egyetértésben elmentek mászókázni. De akkor meg lelökte a mögötte felmászó Lillát a cipőjével az arcába lépve. No, akkor A…-t kispadra ítéltem és kissé elbeszélgettem vele a helyes magatartásról. A büntetés leteltével a két gyerek kacagva elszaladt a hintákhoz. Mind a négy üres volt, de nekik ugyanaz kellett, és két oldalról rángatni kezdték, végül A… ingerülten erőből nekilökte Lillának a hintát (Lilla ugyan vele egy idős, de öt kilóval könnyebb). Akkor sűrű bocsánatkérések közepette felkaptam A…-t és kicipeltem a játszótérről. Itthon persze tusolás után (még a pelenkájában is homok volt) rögtön elaludt, ebéd nélkül, úgyhogy holnap jobban figyelek, hogy ha fáradni kezd, hazajöjjünk.

Pénteken, szombaton undok, esős idő volt. Hétvégén viszont itthon volt Laci és vasárnapra a nap is kisütött. Most kellett az órát is nyári időszámításra állítani.

A vasárnap tevékenyen telt. A… új ágyat kapott, ami egész napos társas-program volt. Elindultunk itthonról fél tízkor, útközben felszedtük az anyósomat, mert ő is jönni akart. Aztán tízkor az Ikeában találkoztunk Andreával, akinek a kocsijába befér minden. Fél órát kávéztunk, A… meg játszott, végül megvettük az ágyat meg persze még mindenki ezt-azt, ami megtetszett. Meglepetésünkre anyósom állta az ágy költségeit. Azt mondta, ez A… húsvéti ajándéka tőle. Tartsa meg a jó szokását!

Aztán itthon az egész társaság a régi, rácsos kiságyat szedte szét, illetve én krumplit sütöttem, A… meg kéz és láb alatt volt. Szerencsére megúszta annyival, hogy Laci véletlenül a kezére csapott, amikor a szögeket ütötte ki. Ebédre amúgy anyósom hozott nagyon finom baconban sütött csirkemájat, de még a tegnapról maradt krumplipaprikás is menő volt. Ebéd után én mosogattam, a többiek az új ágyat rakták össze, A… meg izgatott indiántáncot járt hozzá. Aztán kezdtem magam nagyon hasznavehetetlennek érezni, mert a régi ágy lehurcolásánál csak az ajtónyitogató szerepét osztották rám. Hihetetlen, hány darabból állt az az ágy, tele volt vele az előszoba, majd a lift, végül a két autó. Főleg az ikeáshoz viszonyítva, ami egy vékony dobozban elfért, plusz egy hálózsáknyi tekercsben a 8 centis matrac (össze volt zsugorítva vákuummal). Közben lefektettem A…-t, aki boldogan vette birtokba az új, rácstalan ágyát, és mivel már fél három volt, rögtön el is aludt. Aztán mindenki elment, csak én maradtam itthon A…-val.

Négy felé ért vissza Laci és Andrea (anyóst közben hazavitték), a kiságyat biztonságban elhelyezték apukám pincéjében (szép tiszta és tágas, ott el fog férni, ameddig kell). A… majdnem ötig aludt, hiába nyitottam ki az ajtót és lármáztunk körülötte, sőt még le is fotóztam vakuval. Öt felé még egy kicsit kivittük az Sz. utcai játszótérre motorozni, aztán mindenki haza. Fárasztó, de nagyon sikeres és jó hangulatú vasárnapunk volt.

A mai délelőttöt a szuperjátszón töltöttük. Szépen sütött a nap, de az erős szelet szívesen kihagytam volna. De kint volt Lilla, Márk, Bence, Viki, szóval A…-nak nagyon jó délelőttje volt. Délután elkezdtem átválogatni A… ruháit. Máris egy nagy juta-zacskót megtöltenek a télen kinőtt ruhácskái. Aztán hétkor hitetlenkedve néztem az órát, hogy már két órája pakolgatok, és A… nem is lármázott emiatt. Furdalt is a lelkiismeret, hogy egész délután szinte rá sem néztem, sőt már vacsoráznia is kellene. Még jó, hogy pakolás közben azért megfőztem a reggelire szánt franciasalátához a zöldséget, úgyhogy abból tettem jó adagot A… tányérjára, amit jóízűen be is falt (a majonézt nem szereti, úgy már úgysem fog enni belőle).

Nem lehet panaszunk a héten a társas életre. Kedden délelőtt Lilláék, délután István barátom. Szerdán délután átjött egy kedves ismerősöm a netről. Kaptunk tőle rengeteg gyermek-zenét, sőt egy üveg házi szőlőlekvárt is. Nagyon kíváncsi vagyok már rá, még sosem ettem ilyet. A... persze élvezte, hogy megint van kinek mutogatnia a játékait.

Ma délelőttre engem berendelt a háziorvos, mert rég látott. Addig Laci A...-val az Ikeában múlatta az időt. Volt is mit, mert két órát vártam a soromra. De ők láthatóan jól érezték magukat az „ingyen játszóházban”. A... nagyot csúszdázott egy csodaszép, aranyhajú, Ábel nevű kisfiúval. Aztán ha már ott voltunk, meg is ebédeltünk, A... most is legyűrte az egész gyerekmenüt, a zöldséglevest és a rántott lazacot kukoricás rizzsel.

Délután átjött Andrea barátnőnk. Már nagyon vártam, mert Londonban volt. Annyi gyönyörű pólót és pulóvert hozott a másik keresztfia kinőtt ruhái közül, hogy nem lesz gondunk egy időre megint. Még két kis „Thomas mozdonyt” is hozott, sőt egy-két ruhán is „Thomas-minta” van. Szóval rossz idő ide, rossz idő oda, a napjaink változatlanul mozgalmasan és vidáman telnek.

Ma van éppen egy éve, hogy először láttuk A...-t a kis lavórjában állva. Akkor kezdett még csak a bútorokba kapaszkodva lépegetni, és milyen ügyes, önálló kis fiatalember lett belőle ilyen rövid idő alatt!

Laci szabadnapos volt, az eső esett, de egy jó napot akartunk A...-nak, ezért elvittük Lilláékkal együtt a Mesevárba. Majd két órát játszóházaztunk, közben Laci elment ügyintézni, mi Lilla anyukával megittunk egy capuccinót, a gyerekek meg tomboltak. Sokan voltak, de majd mindegyik ilyen kicsi vagy még kisebb, úgyhogy remekül el tudtak játszani. A... egyszerre négy széplánnyal motorozott és sikongatott a nagy, üveges teremben (korábban aerobic-terem lehetett). Persze jól lefáradva hoztuk haza, de még a kocsiban is végig vigyorgott.

Ebédre túrósderelye volt, mert főzni már nem maradt idő. Aztán én elmentem bőrgyógyászhoz megvizsgáltatni pár anyajegyet. Nem mondom, jó foglalkozás. Tíz perces vizsgálatért elkértek ötezer forintot. De legalább megnyugodtam, hogy minden rendben.

Aztán randevúztam Lacival és A...-val a belvárosban, és meglátogattuk egy kedves barátomat a boltjában. Még nem is látta A...-t, nagyon örült nekünk. Végül egy jó vacsorázással zártuk a napot, még egy üveg sört is megittunk ketten (egyszer élünk) A... tiszteletére. Szóval a rossz idő ellenére sikerült valóban egy nagyon kellemes napot hármasban együtt töltenünk.

Kedvenc mondataim a játszótérről:

„Ne mássz fel, te úgysem tudsz oda felmászni. / Úgysem tudod megcsinálni.” (Azaz had tudja meg idejekorán az a gyerek, hogy mindenhez hülye, ne is próbálkozzon.)

„Ne szórd a homokot, mert hajat mosunk.” (Jó kis büntetés, had utáljon tisztálkodni is.)

„Ne menj a homokba, mert piszkos leszel.” (No comment.)

„Le fogsz esni!" (És lőn.)

„Nem nézhetsz este tévét. (Ezek szerint viszont a tévénézés a jutalmak netovábbja.)